Változzunk denevérré!

(barlangászás a Naszály hegyen)

A mai napon kis csapatunk a Dunakanyarban elhelyezkedő, úgynevezett Duna-balparti rögök legmagasabb hegyét látogatta meg, a Naszályt. A hegy 652 méterrel tűnik ki a környező hegyvonulatokból. Bár az időjárás nem a mi pártunkat fogta, mi mégis felkerekedtünk és nyakunkba vettük a hegyet és alapos vizsgálódásokba kezdtünk.

A bejárt terület

Fejtegessünk, mint egy geológus

Első megállóhelyünk egy hegyről legurult homokkő tömb volt. Alapos vizsgálatoknak vetettük alá: először szemünkkel és ujjainkkal tapintottuk, majd előkerült a már jól ismert lupe és a kalapács is. A külső, felszíni megfigyelés mellett már belülről is elemezni tudtuk a kőzetet. Bár a képeken kevésbe látszik, de a kőzet eredeti színe fehér, nem vörös és nem is szürke. Ez a két szín csupán környezeti változásoknak köszönhető. Kísérőink segítségével ismertük fel a kőzetet és megállapítottuk, hogy az előttünk heverő homok és kavics blokkot valószínűleg kvarc (SiO2) cementálta össze, erre legfőképp a kőzet keménységéből következtettünk, ugyanis ha mész (CaCO3) kötötte volna meg, egy kicsit lazább kötésű, kevésbé ellenálló kő várt volna minket.

Dolomit mállás

Az alapos elemzés és kőtördelés után továbbindultunk a már erdővel beborított terep felé, ahol rövid séta után arra lettünk figyelmesek, hogy egy pár méteres területen le van fejtve a talaj. Az itt látható fehér-szürkés poros anyag aprózódott dolomit (CaMg(CO₃)₂), valamint a sötét talajréteg ismétlődő szintjeit láthatjuk. A sötétebb színű, humuszban és szerves anyagban gazdag talaj, a növények gyökereinek fő tartóközege. Láthatóan sokkal vékonyabb réteg, mivel könnyen lemosódik.

A meredek lejtőkön, ahol dolomitrétegek vannak a hegyoldalban, gyakran alakulnak ki ilyen omlások és törmeléklefolyások, ezeket eső és a víz kimossa, a pedig gravitáció lehordja.

Lukatócsni maxira járatva

Következő célpontunkra egy meddőhányó hívta fel a figyelmünket, ami azt indikálta, hogy ott korábban bányászati tevékenységek folytak, tehát valamiféle bánya található a közelben. Hamar észre is vettük a bejáratot, amin röpke tíz perc alatt mindenki sikeresen átpréselte magát. Megtudtuk, hogy egy mesterséges barlangba, laktanyába másztunk be, amit katonai gyakorlatozás céljából lett robbantva. A laktanya hossza a hegy belseje felé 52 m volt, telis tele érdekesnél érdekesebb élőlényekkel.

Kis patkósdenevér

A mesterséges barlang bejárata közelében találtuk a legtöbb állatot. Ezt a barlangok bejáratánál kialakult szakaszt nevezik az átmeneti zónának, ahol még jelen van a külső környezet fénye, hőmérsékleti ingadozása és a levegő mozgása. Ez a szakasz változatosabb mikroklímát biztosít, több táplálék érkezik ide kintről (szerves törmelék, rovarok, levelek), és így több élőlény tud megélni. Ahogy haladunk a barlang belseje felé, a környezet egyre állandóbb,sötétebb és tápanyagban szegényebb lesz, ahol csak specializálódott fajok (pl. barlangi ízeltlábúak, denevérek) képesek fennmaradni.

Szerencsére volt alkalmunk denevért látni, nevezetesen a kis patkósdenevért.