Kíváncsi kisegerek a pincében
Budai Vár-barlang
Október beköszöntével egyre hűvösebbek az éjszakák, mi Z-szakosok pedig egyre több tudásmorzsát szeretnénk begyűjteni a télre, szóval úgy gondoltuk korgó bendőnket nem töltené meg egy átlagos kamra felfedezése, ezért fel is kerekedtünk, hogy egy egész "kamrarendszert" kutassunk át.
Körzetvizsgálat
| Meglestük,hogy bő tanári fizetésünkből milyen kényelmes helyeken fogunk élni |
A kifaragott(kisebbek és kevésbé szabályosak) és öntött térkőkockák(nagyobbak és szabályosabb) |
A várhegy barlangjainak kialakulása
A várhegy fő alkotótömege a budai márga. Ez az agyaghoz hasonló anyag jó teherbírású, a víz nem oldja. Felette egy 7- 12 méter vastag mészkő réteg terül el, melynek több szerepe is volt a hegy történetében. Egyrészt megakadályozta a hegy kopását, másrészt a több helyen keletkeztek repedések benne, amiken keresztül víz tört fel és üregeket, fülkéket alakított ki a mészkő és a márga határán. A vastag márgán azonban már nem volt képes átfolyni, ezért a várlejtő oldalában vájt utat magának. Így keletkeztek a még ma is meglévő források ősei. A víz üregképző hatása pedig kialakította a világviszonylatban is ritka mésztufa barlangokat.
| A mészkőben csipkés mintázatot vájt a karsztvíz |
| A barlang teteje különleges mintákban oldódott ki |
A barlang felfedezése
A fentebb említett természetes üregesedés adott alapot arra, hogy később az ember megtalálja és használja a barlangot. A középkori Magyarországon, a tatárjárás környékén akadtak az üregekre. A hegyoldalon a vízhez jutás érdekében kútásások indultak. Az emberek kutakat akartak létesíteni, de víz helyett üregekre leltek, ezeket kibővítve pincéket létesítettek, amelyeken keresztül a barlangrendszer elérhetőbbé vált. Ahogy a hegyoldal borvidéki művelése elterjedt (Buda-Sashegyi borvidék), a föld alatti hűvös, állandó hőmérsékletű pincék tökéletesek lettek a boroshordók és terményraktárak céljára. Ugyanakkor a barlang-/pincerendszer katonai célokat is kiszolgált: a vár alatti rejtekhelyek, üregek ideiglenes búvóhelyként szolgáltak, különösen akkor, amikor a Budai várat ostromolták(Buda várának 24 ostroma volt).
Újraásás
A barlangrendszer újabb átalakító korszakát a 20. század hozta, amikor a föld alatti tér használata közérdekűbb célokra is kiterjedt. Az újra feltárás és kiásás 1935-től kezdve megindult a pince/barlangrendszer feltárása és összekapcsolása. A cél: a kis pincékből és üregekből összeépített, föld alatti menekülő és védelmi rendszer létrehozása, körülbelül egy 470 m² alapterületű óvóhelyet hoztak létre 8–10 m mélyen a föld alatt. 38-tól leválasztották a barlangkórháznak szánt területeket. Az akkor létrehozott létesítményeket védelmi célokra (légi támadások, bombázások idején) és egészségügyi funkcióval a barlangkórháznak köszönhetően használták. Például az óvóhelyen 560 ember is tartózkodott egyszerre (teljes létszámmal egy embernek fél m² jutott) a második világháború idején. Vízhálózat volt bevezetve, mechanikus levegőkeringtetés működött, mégis komoly nehézségeket okozott a használata: vízhiány, hő- és párateher, túlzsúfoltság. Az egyik különösen izgalmas elem a föld alatti “futárfolyosó”, ahol futárok szállították az üzeneteket, parancsokat. A barlangrendszer 4 futárfolyosóval és ezek mellett még több kijárattal rendelkezik: vészkijáratok, külön folyosók(legtöbbjén akár napjainkban is kéretlen látogatók szöknek be) melyek egykor a várvédelmi rendszer részei lehettek.
Csapatunk érdekes megfigyelései
| Az előző Z-szakos évfolyamok sajnos nem találtak ki az útvesztőből |
| Szalmacseppkövek |
| Barlangi gombatelepek |
Comments
Post a Comment