Kíváncsi kisegerek a pincében
Október beköszöntével egyre hűvösebbek az éjszakák, mi Z-szakosok pedig egyre több tudásmorzsát szeretnénk begyűjteni a télre, szóval úgy gondoltuk korgó bendőnket nem töltené meg egy átlagos kamra felfedezése, ezért fel is kerekedtünk, hogy egy egész "kamrarendszert" kutassunk át.
Körzetvizsgálat
Meglestük,hogy bő tanári fizetésünkből milyen kényelmes helyeken fogunk élni |
A kifaragott(kisebbek és kevésbé szabályosak) és öntött térkőkockák(nagyobbak és szabályosabb) |
A várhegy barlangjainak kialakulása
A várhegy fő alkotótömege a budai márga. Ez az agyaghoz hasonló anyag jó teherbírású, a víz nem oldja. Felette egy 7- 12 méter vastag mészkő réteg terül el, melynek több szerepe is volt a hegy történetében. Egyrészt megakadályozta a hegy kopását, másrészt a több helyen keletkeztek repedések benne, amiken keresztül víz tört fel és üregeket, fülkéket alakított ki a mészkő és a márga határán. A vastag márgán azonban már nem volt képes átfolyni, ezért a várlejtő oldalában vájt utat magának. Így keletkeztek a még ma is meglévő források ősei. A víz üregképző hatása pedig kialakította a világviszonylatban is ritka mésztufa barlangokat.
A mészkőben csipkés mintázatot vájt a karsztvíz |
A barlang teteje különleges mintákban oldódott ki |
A barlang felfedezése
A fentebb említett természetes üregesedés adott alapot arra, hogy később az ember megtalálja és használja a barlangot. A középkori Magyarországon, a tatárjárás környékén akadtak az üregekre. A hegyoldalon a vízhez jutás érdekében kútásások indultak. Az emberek kutakat akartak létesíteni, de víz helyett üregekre leltek, ezeket kibővítve pincéket létesítettek, amelyeken keresztül a barlangrendszer elérhetőbbé vált. Ahogy a hegyoldal borvidéki művelése elterjedt (Buda-Sashegyi borvidék), a föld alatti hűvös, állandó hőmérsékletű pincék tökéletesek lettek a boroshordók és terményraktárak céljára. Ugyanakkor a barlang-/pincerendszer katonai célokat is kiszolgált: a vár alatti rejtekhelyek, üregek ideiglenes búvóhelyként szolgáltak, különösen akkor, amikor a Budai várat ostromolták(Buda várának 24 ostroma volt).
Újraásás
A barlangrendszer újabb átalakító korszakát a 20. század hozta, amikor a föld alatti tér használata közérdekűbb célokra is kiterjedt. Az újra feltárás és kiásás 1935-től kezdve megindult a pince/barlangrendszer feltárása és összekapcsolása. A cél: a kis pincékből és üregekből összeépített, föld alatti menekülő és védelmi rendszer létrehozása, körülbelül egy 470 m² alapterületű óvóhelyet hoztak létre 8–10 m mélyen a föld alatt. 38-tól leválasztották a barlangkórháznak szánt területeket. Az akkor létrehozott létesítményeket védelmi célokra (légi támadások, bombázások idején) és egészségügyi funkcióval a barlangkórháznak köszönhetően használták. Például az óvóhelyen 560 ember is tartózkodott egyszerre (teljes létszámmal egy embernek fél m² jutott) a második világháború idején. Vízhálózat volt bevezetve, mechanikus levegőkeringtetés működött, mégis komoly nehézségeket okozott a használata: vízhiány, hő- és párateher, túlzsúfoltság. Az egyik különösen izgalmas elem a föld alatti “futárfolyosó”, ahol futárok szállították az üzeneteket, parancsokat. A barlangrendszer 4 futárfolyosóval és ezek mellett még több kijárattal rendelkezik: vészkijáratok, külön folyosók(legtöbbjén akár napjainkban is kéretlen látogatók szöknek be) melyek egykor a várvédelmi rendszer részei lehettek.
Csapatunk érdekes megfigyelései
Az előző Z-szakos évfolyamok sajnos nem találtak ki az útvesztőből |
Szalmacseppkövek |
Barlangi gombatelepek |
Comments
Post a Comment