Túra a Velencei-tónál

 Túra a Velencei-tónál

Bevezetés

- tó fogalma

- a Velencei-tó keletkezése, hozzá fűződő érdekes történelmi események

A tó ma 

-kiszáradó tó

-beépítettség és az ember jelenléte milyen hatással van a tóra

Élővilág

-madarak- költő- és pihenőhelynek használják, madárvonulás

Tél a tavon

- tél, hideg közeledte, az élőlények, hogy készülnek fel a télre

A Velencei-tó 

    Először is, mielőtt bármi mást mondanék, nézzetek körül! Mit láttok? Vizet, nádasokat, dombokat, és persze embereket is, akik épp sétálnak, bicikliznek vagy éppen a parton pihennek. De tudjátok, amit most látunk, az nem volt mindig így. A Velencei-tó, bár ma természetesnek tűnik, valójában egy nagyon is különleges és érzékeny hely. Egy tó, ami évezredek alatt alakult ki, és ami ma is változik – néha szinte a szemünk előtt.

   Mielőtt belevágunk a történetébe, gondoljuk végig, mit is jelent az, hogy tó. Egy tó tulajdonképpen egy természetes mélyedésben összegyűlt víztömeg, amit nem folyik el rögtön, mint egy folyóból. A tó vize lehet esőből, forrásból, patakból, sőt, akár talajvízből is. Vannak mélyebb és hűvösebb tavak, mint a Balaton vagy a Fertő-tó, és van, ahol sekély és gyorsan melegszik – ilyen a Velencei-tó is ( kérdés: miért melegszik gyorsabban a sekély tó, pl: egy víztócsa hamarabb elpárolog mint egy pohár víz).

 A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava, de az egyik legsekélyebb is: átlagos mélysége alig 1,5 méter, és vannak részek, ahol még annál is kevesebb. Ezért fordulhat elő az, hogy egy nagyon forró, száraz nyáron a vízszint annyira lecsökken, hogy a tó bizonyos részei szinte teljesen kiszáradnak, de történelmünk során már többször teljesen is kiszáradt (katonai gyakorlatok a mederben), de még arra is volt példa, hogy kiöntött.

Kb. 13 e. évvel ezelőtt, a jégkorszak végén, amikor a jégtakaró lassan elolvadt, a föld felszíne több helyen megrepedt, megsüllyedt. A Velencei-tó is így született: a Velencei-hegység és a Mezőföld(kérdés: Mo.-n ki tudja felsorolni milyen tájegységek vannak?) között van egy alacsonyabb terület, ahol a víz megállt. Ez a mélyedés lassan megtelt esővízzel, forrásokkal, és kialakult az, amit ma Velencei-tónak hívunk. 

A tó tehát természetes eredetű, de az ember már nagyon régóta beleszólt abba, hogyan nézzen ki. Már az ókorban is éltek itt emberek: a rómaiaknak például Gorsium–Herculia nevű városuk volt a közelben, és a tó környékén utakat, villákat, sőt, fürdőket is építettek. A középkorban a tó környéke vadban és halban gazdag terület volt – a nemesek gyakran jártak ide vadászni, halászni. Később pedig, a 19. században, amikor elindult a vasút és megépültek az első nyaralók, a tó népszerű üdülőhely lett. Nem véletlenül hívják sokan „a magyar riviérának” – hiszen közel van Budapesthez, a vize gyorsan felmelegszik, és a dombok, nádasok gyönyörű hátteret adnak.

   De mint minden élő rendszer, a Velencei-tó is változik. Az utóbbi évtizedekben sokszor hallhattátok, hogy a tó vízszintje nagyon alacsony, vagy hogy részben kiszáradt. Ez sajnos igaz: a tó ma sokkal sebezhetőbb, mint régen. 

Az egyik ok az éghajlatváltozás. Az elmúlt években egyre hosszabbak és forróbbak a nyarak, kevesebb az eső, és a téli időszakban sem hullik annyi csapadék, ami újratölthetné a tavat. 

A másik nagy hatás az emberi beavatkozás. A tó körül rengeteg nyaraló, szálloda, strand és kikötő épült. Ez megváltoztatja a természetes vízmozgásokat (kérdés. miért van egy tóban vízmozgás). Part menti területek beépítése így a nádasok visszaszorítása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a tó természetes egyensúlya felboruljon. Gondoljunk bele: a nádas például nemcsak növényzet, hanem a tó tüdeje. Szűri a vizet, oxigént termel, élőhelyet ad a halaknak, madaraknak, kétéltűeknek. Ha túl sokat vágunk ki belőle, az olyan, mintha egy városból kivágnánk az összes fát.

   A tó egy madárrezervátum is: több mint 250 madárfaj fordul elő itt (példák, képek a leggyakoribb madarakról). Ez egy olyan hely, ahol a madarak biztonságban fészkelhetnek és pihenhetnek. A Velencei-tó különlegessége, hogy a madárvonulás egyik fő megállóhelye Közép-Európában.

Tavasszal és ősszel hatalmas tömegekben érkeznek ide a madarak: vannak, akik itt fészkelnek, ezeket a madarak látjuk nyáron. Más madarak pedig csak megpihennek, mielőtt folytatnák hosszú útjukat.

És amikor azt mondom, hogy hosszú útjukat, az nem túlzás.

Néhány madárfaj több ezer kilométert repül évente.

A gólyák például akár Afrika közepéig, Tanzániáig vagy a Kongó-medencéig is eljutnak – ez több mint 10 000 kilométer!

    Már biztosan figyeltétek, hogy a mikor a hideg beáll nem csak a víz fagy meg, hanem maga a természet is "megfagy", elcsendesedik. De attól, hogy csendesnek tűnik nem jelenti azt, hogy megállna, ilyenkor is tele van a természet élettel – csak rejtettebben.

Mint már mondtam a madarak közül sokan délre költöznek, de vannak fajok, akik itt maradnak. A récék és a hattyúk például a jégmentes részeken gyűlnek össze (lihogók), ahol még találnak táplálékot.

A halak a tó mélyebb részein húzódnak meg, ahol a víz hőmérséklete állandóbb, kb. 4 Celsius-fok körül marad. Ilyenkor lelassul az anyagcseréjük – kevesebbet mozognak, nem táplálkoznak aktívan, szinte „félálomban” várják a tavaszt. A kisebb halak gyakran az iszapba húzódnak, vagy a vízinövények között keresnek menedéket a hideg elől.

A békák, teknősök és rovarok szintén téli álmot alszanak. A mocsári teknős például az iszapba ássa be magát, ahol a víz nem fagy át teljesen. A békák a tóparti nádasok nedves talajában húzódnak meg. A rovarok pedig báb, pete vagy lárva állapotban telelnek – így vészelik át a hideg hónapokat.

A vízinövények, például a nád, a tél közeledtével visszahúzzák nedvüket a gyökérbe, így a fagy nem tud kárt tenni bennük. A felső, zöld részek elszáradnak, de a gyökértörzs életben marad, és tavasszal új hajtásokat hoz. 

A jég alatt tehát a természet csendben készül a következő tavaszra.

    A Velencei-tó jövője rajtunk is múlik. A tudósok és természetvédők folyamatosan figyelik a vízszintet, a madárvilágot és a víz minőségét. Vannak olyan programok is, amelyek a nádas helyreállítását, a természetes partszakaszok védelmét segítik.

 De a legfontosabb, hogy mi, emberek is vigyázzunk rá. Ne szemeteljünk, ne menjünk be a madarak fészkelőhelyeire, és ha tehetjük, fedezzük fel a tavat gyalog vagy biciklivel. Hiszen minden apró figyelmesség – akár egy el nem dobott palack is – számít.